Ez is elmúlik egyszer

“Élt egyszer egy távoli országban egy hatalmas király. Jó király volt, de a birodalomnak volt egy problémája: a királynak két személyisége volt.

Voltak napok amikor örvendezett, eufóriában úszott, boldog volt.Ezeken a napokon már reggeltől minden csodálatosnak tűnt. A palota kertjeit sohasem látott szépségűnek találta. A szolgái valami furcsa dolog következtében barátságosak és nagyon hatékonyak voltak ezeken a reggeleken. Reggelire a legfinomabb ételeket kapta, és a legjobb gyümölcsöket ehette, amit csak a királyságban találni lehetett.

Ezeken a napokon adót csökkentett, pénzt osztogatott, kiváltságokat, földeket adományozott és törvényeket hozott az öregek jólétének és békéjének érdekében. Ilyenkor minden barátjának és alattvalójának a kívánságát teljesítette.

Ugyanakkor voltak másféle napok is.

Sötét, fekete napok. Reggel azon tűnődött magában, hogy még egy kicsit tovább is alhatna. De mire ez eszébe jutott, már túl késő volt, és az álma abbamaradt. Sehogy sem tudta megérteni, hogyan lehet a szolgáinak ilyen pocsék humora, és miért olyan ügyetlenül dolgoznak. A napsütés sokkal jobban zavarta, mint az eső. A reggeli langyos volt, a kávé kihűlt. Az a gondolat, hogy később embereket kell fogadnia az irodájában, csak növelte a fejfájását.

Ezeken a napokon azokra a kötelezettségekre gondolt, amiket korábban vállalt, és félelemmel töltötte el, hogy hogyan tudja majd teljesíteni azokat. Ilyenkor adót emelt, földeket kobzott el azoktól akiknek korábban adományozott…

Félelemmel telve a jelentől és jövőtől, kísértve a múltban elkövetett hibáktól, ezeken a napokon alattvalói ellen hozta a törvényeket, és a legtöbbet használt szava a „nem” volt.

Mivel tudatában volt, hogy hangulatváltozásai micsoda károkat okoznak, összehívta az összes bölcs embert, tanácsadót, varázslót a birodalmából.

– Uraim – mondta – mindannyian tudtok a hangulatom változásairól. Mindegyikőtök profitált az eufóriámból, és mindannyian szenvedtetek már a haragomtól. De aki a legjobban szenved, az én magam vagyok, hogy minden nap visszacsinálom azt, amit akkor tettem, amikor a dolgokat még másképpen láttam. Arra kérlek tehát benneteket, hogy dugjátok össze a fejeteket, találjatok ki valami megoldást, legyen az mágia, vagy főzet, ami meg tud akadályozni abban, hogy annyira szélsőségesen optimista legyek, hogy nem látom a valót, és abban is, hogy nevetségesen pesszimista legyek, elnyomjak és megsértsek mindenkit, aki utamba kerül.

A bölcsek elfogadták a kihívást és hetekig dolgoztak a király problémáján. De egyetlen varázsige vagy gyógynövény sem tudott megoldást nyújtani a kérdésre. Végül feladták, és megmondták ezt a királynak. Aznap a király végigsírta az éjszakát.

A következő reggel egy fura látogató kért kihallgatást. Titokzatos ember volt, sötét arcú, kopott köntösén látszott, hogy valaha fehér volt.

– Felség – szólt hozzá tisztelettel – ahonnan jövök, mindenki a te problémádról és fájdalmadról beszél. Azért jöttem, hogy megoldást hozzak. Fejét lehajtva megközelítette a királyt, és egy bőrrel bevont dobozt adott át. A király meglepve és reménykedve kinyitotta a dobozt, és belenézett. Egy ezüst gyűrű volt benne.

– Köszönöm – mondta az izgatott király – ez varázsgyűrű?

– Igen – válaszolt az utazó – de a varázsereje nem hat, ha csak az ujjadon hordod… Minden reggel, nagyon korán el kell olvasnod a gyűrűbe vésett szöveget. És emlékezned kell minden szóra, amikor csak rápillantasz a gyűrűre.

A király fogta a gyűrűt és hangosan felolvasta a feliratot: – TUDNOD KELL, EZ IS ELMÚLIK EGYSZER”

Kritika másokkal szemben

Na ma is tanultam új dolgokat. Erről a tökjó oldalról: www.trans4mind.hu

„Legjobban úgy segítünk másokon, ha bízunk bennük.”
Jessica Ortner

“Azért kezdem ezzel az idézettel, mert azt tapasztaltam az évek során az egyéni és csoportos foglalkozásaimon, hogy a legtöbben a legfontosabb céljuknak vagy a legnagyobb gondjuknak azt tartják az életben, hogy segítsenek valakinek megoldani a problémáját, aki többnyire a közvetlen környezetükben él. Ott motoszkál belül: „Mit csináljak, hogy ne késsen el, rakjon rendet, tanuljon rendesen, ne igyon (alkoholt), igyon többet (vizet), sportoljon, átmenjen a vizsgán, leszokjon a dohányzásról, többet egyen, kevesebbet egyen, találjon magának egy hozzá illő párt, pihenjen eleget, kevesebbet dolgozzon, jöjjön haza időben …. a férjem, az apukám, a barátnőm, az anyukám, a munkatársam, az unokám, a lányom, a fiam, ….”

Gondoljuk át türelmesen, figyelmesen: amikor engem zavar vagy nekem nem tetszik, hogy valamit csinál vagy nem csinál a másik, és rá szeretném bírni a változtatásra, akkor hasznos, ha felteszem magamnak a kérdést: „Ez vajon az ő célja vagy az enyém? Hozzá akarom őt ehhez segíteni vagy inkább arról van szó, hogy azt akarom, azt várom el, hogy megvalósítsa a vágyaimat? Az a helyzet, hogy magamat szeretném látni benne egy jobb kiadásban? ” Ha igazán őszinte tudsz lenni magadhoz, akkor a válasz az utolsó kérdésre többnyire: igen.

Szánj erre időt. Morfondírozz el rajta.

Ha a válaszod igen volt, akkor mondd magadnak szeretettel: „OK, rendben, tettem egy nagy lépést előre: megértettem magam. Nem biztos, hogy tudom, miért alakultak ki bennem ezek a kívánságok, de biztosan megvan az okom rá, hogy így gondolom. Eddigi tapasztalataim szerint így tartom helyesnek. A legjobbat akarom a másiknak.”

Aztán kérdezd meg magadtól: „Vajon én örülök-e, ha bárki elégedetlen velem, mert elkések, nem rakok rendet, nem tanulok eleget, iszom (alkoholt), nem iszom elég vizet, nem sportolok, nem sikerül a vizsgám, dohányzom, keveset eszem, túl sokat eszem, nem találok magamnak párt, nem pihenek eleget, túl sokat dolgozom, későn megyek haza …. Mit szeretnék ebben a helyzetben?”

Valószínűnek tartom, hogy azt, hogy ne szóljon bele, higgye el nekem, hogy elég nagy és elég ügyes vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mit csinálok. Bízza rám. Bízzon meg bennem!

Próbáld meg azt, hogy mostantól (ha megy, egyből, ha nem, fokozatosan, napra nap jobban) megbízol a férjedben, apukádban, barátnődben, anyukádban, munkatársadban, unokádban, lányodban, fiadban, … – akivel gondod van. Ezzel le fog dőlni egy fal, a bizalmatlanság fala, amire az van írva láthatatlan betűkkel, hogy „ezt-te-nem-tudod-megcsinálni”. Ettől az önbizalma növekedni fog. És még egy óriási problémát leveszel a válláról: nem fogja azt érezni, hogy nem tud eleget tenni a kívánságaidnak, elvárásaidnak, vagyis azt, hogy „nem vagyok elég jó neki”. Barátságosabb lesz a hangulat otthon, a munkahelyeden.

Aztán majd mehetsz tovább is: kiterjeszted a kört másokra, a tágabb környezetedre is :).
bővebben itt.

…

“egyszerűen eldöntöd, hogy bármit látsz, hallasz, nem bírálod meg. Pont. Ilyen egyszerű. Végtelen békesség és nyugalom költözik beléd, nem lobban fel benned harag, méreg; semmi indulat, felháborodás.

Kicsit hadd segítsek:

Először csak vedd észre, ha kitört belőled a kritikus. Türelem, türelem, :o) örülj, hogy az első lépést már meg tudod tenni: észreveszed, amikor megbírálsz másokat. Figyeld meg, mit érsz el vele?

1. az illető megbántódik, megsértődik, eloldalog vagy kényszeredetten reagál, netán felháborodik és felemeli a hangját. Egy picit sem lesz jobb a világod, az életed.
2. semmit, az illető nem is hallja, amit mondasz, mert nincs ott veled. Egy picit sem lesz jobb a világod, az életed.

Második fázis: már egyre többször eszedbe jut, hogy semmi értelme a kritizálásnak, hogy milyen jó nélküle, derűsebb, nyugodtabb, pozitívabb vagy.

Harmadik fázis: kisimult, békés vagy, megnyugvással és örömmel tölt el, hogy milyen jól vagy így, hogy nem háborogsz azon, amit más mond vagy csinál. Ha néha mégis kicsúszik a szádon egy-egy bírálat, csendben hagyod elpárologni ezt a gondolatot és a vele járó érzést. A bírálat mentesség lecsendesíti az elméd, tehát jó ötlet, ha ezzel az állítással kezded a napod a következő két héten, amíg újra talákozunk:

Ma nem kritizálok senkit és semmit.“

Riszt Orsolya