Április, a letisztulás hónapja?

Találtam ma egy cikket, 2011. Április – a szellemi irányítás beengedése címmel:
http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/aktualis-valtozasok/2011.-aprilis—–a-szellemi-iranyitas-beengedese.html
Ez alapján az első pár nap stimmel eddig a hónapban. Főleg az elseje és a negyedike lesz/volt napra pontosan – hát lehet hogy – mérföldkő az életemben, majd meglátjuk. Egyelőre apró lépések. Apró lépések megtétele minden nap, ami a célom felé vezet, ez jár a fejemben. Ez a legfontosabb, minden nap tenni érte valamit részemről, a többit meg rábízni a sorsra. Néhány fontosabb részlet a cikkből:

“Ebben a hónapban megérthetjük, hogy magunk irányítjuk gondolatainkkal és érzéseinkkel utunkat, és ez az Út akkor lesz EGY az istenivel, ha elfogadjuk a Felsőbb Tudatosság Szív irányítását Bennünk!
Saját magunk vagyunk életünk irányítói!
Április energiái világosan (ha eddig homályos lett volna) megmutatják bennünk azokat a helytelen vagy felesleges dolgokat, melyek már nem tartoznak a tudatos fejlődés útjához életünkben.
Olyan belső letisztulás időszaka ez, ami kikíséri belőlünk a felesleges érzelmi és gondolati mintákat és helyüket isteni erényekkel tölti be. Most nem szabad helyt adnunk az elkeseredésnek, mert az ellenerők és az ego ezzel próbál bennünket utunkról letéríteni.
Ezen időszak már határozott lépéseket, hitet és elköteleződést vár tőlünk fejlődésünk útján.“

Kritika másokkal szemben

Na ma is tanultam új dolgokat. Erről a tökjó oldalról: www.trans4mind.hu

„Legjobban úgy segítünk másokon, ha bízunk bennük.”
Jessica Ortner

“Azért kezdem ezzel az idézettel, mert azt tapasztaltam az évek során az egyéni és csoportos foglalkozásaimon, hogy a legtöbben a legfontosabb céljuknak vagy a legnagyobb gondjuknak azt tartják az életben, hogy segítsenek valakinek megoldani a problémáját, aki többnyire a közvetlen környezetükben él. Ott motoszkál belül: „Mit csináljak, hogy ne késsen el, rakjon rendet, tanuljon rendesen, ne igyon (alkoholt), igyon többet (vizet), sportoljon, átmenjen a vizsgán, leszokjon a dohányzásról, többet egyen, kevesebbet egyen, találjon magának egy hozzá illő párt, pihenjen eleget, kevesebbet dolgozzon, jöjjön haza időben …. a férjem, az apukám, a barátnőm, az anyukám, a munkatársam, az unokám, a lányom, a fiam, ….”

Gondoljuk át türelmesen, figyelmesen: amikor engem zavar vagy nekem nem tetszik, hogy valamit csinál vagy nem csinál a másik, és rá szeretném bírni a változtatásra, akkor hasznos, ha felteszem magamnak a kérdést: „Ez vajon az ő célja vagy az enyém? Hozzá akarom őt ehhez segíteni vagy inkább arról van szó, hogy azt akarom, azt várom el, hogy megvalósítsa a vágyaimat? Az a helyzet, hogy magamat szeretném látni benne egy jobb kiadásban? ” Ha igazán őszinte tudsz lenni magadhoz, akkor a válasz az utolsó kérdésre többnyire: igen.

Szánj erre időt. Morfondírozz el rajta.

Ha a válaszod igen volt, akkor mondd magadnak szeretettel: „OK, rendben, tettem egy nagy lépést előre: megértettem magam. Nem biztos, hogy tudom, miért alakultak ki bennem ezek a kívánságok, de biztosan megvan az okom rá, hogy így gondolom. Eddigi tapasztalataim szerint így tartom helyesnek. A legjobbat akarom a másiknak.”

Aztán kérdezd meg magadtól: „Vajon én örülök-e, ha bárki elégedetlen velem, mert elkések, nem rakok rendet, nem tanulok eleget, iszom (alkoholt), nem iszom elég vizet, nem sportolok, nem sikerül a vizsgám, dohányzom, keveset eszem, túl sokat eszem, nem találok magamnak párt, nem pihenek eleget, túl sokat dolgozom, későn megyek haza …. Mit szeretnék ebben a helyzetben?”

Valószínűnek tartom, hogy azt, hogy ne szóljon bele, higgye el nekem, hogy elég nagy és elég ügyes vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mit csinálok. Bízza rám. Bízzon meg bennem!

Próbáld meg azt, hogy mostantól (ha megy, egyből, ha nem, fokozatosan, napra nap jobban) megbízol a férjedben, apukádban, barátnődben, anyukádban, munkatársadban, unokádban, lányodban, fiadban, … – akivel gondod van. Ezzel le fog dőlni egy fal, a bizalmatlanság fala, amire az van írva láthatatlan betűkkel, hogy „ezt-te-nem-tudod-megcsinálni”. Ettől az önbizalma növekedni fog. És még egy óriási problémát leveszel a válláról: nem fogja azt érezni, hogy nem tud eleget tenni a kívánságaidnak, elvárásaidnak, vagyis azt, hogy „nem vagyok elég jó neki”. Barátságosabb lesz a hangulat otthon, a munkahelyeden.

Aztán majd mehetsz tovább is: kiterjeszted a kört másokra, a tágabb környezetedre is :).
bővebben itt.

…

“egyszerűen eldöntöd, hogy bármit látsz, hallasz, nem bírálod meg. Pont. Ilyen egyszerű. Végtelen békesség és nyugalom költözik beléd, nem lobban fel benned harag, méreg; semmi indulat, felháborodás.

Kicsit hadd segítsek:

Először csak vedd észre, ha kitört belőled a kritikus. Türelem, türelem, :o) örülj, hogy az első lépést már meg tudod tenni: észreveszed, amikor megbírálsz másokat. Figyeld meg, mit érsz el vele?

1. az illető megbántódik, megsértődik, eloldalog vagy kényszeredetten reagál, netán felháborodik és felemeli a hangját. Egy picit sem lesz jobb a világod, az életed.
2. semmit, az illető nem is hallja, amit mondasz, mert nincs ott veled. Egy picit sem lesz jobb a világod, az életed.

Második fázis: már egyre többször eszedbe jut, hogy semmi értelme a kritizálásnak, hogy milyen jó nélküle, derűsebb, nyugodtabb, pozitívabb vagy.

Harmadik fázis: kisimult, békés vagy, megnyugvással és örömmel tölt el, hogy milyen jól vagy így, hogy nem háborogsz azon, amit más mond vagy csinál. Ha néha mégis kicsúszik a szádon egy-egy bírálat, csendben hagyod elpárologni ezt a gondolatot és a vele járó érzést. A bírálat mentesség lecsendesíti az elméd, tehát jó ötlet, ha ezzel az állítással kezded a napod a következő két héten, amíg újra talákozunk:

Ma nem kritizálok senkit és semmit.“

Riszt Orsolya